Mire az énekes házához ért, már nem is volt olyan rossz a kedve. Főleg, mikor meglátta a barátait, akik a garázsajtó előtt várták. Amint meglátta komoly arcukat - ami rájuk egyáltalán nem volt jellemző - , sejtette, itt valami készülőben van. A srácok megint készülnek valami meglepetéssel a számára, ami nem valami megnyugttaó dolog volt, főleg a múltkori gitáros - mézes dolog után.
Letette a gitárját, meg az erősítőjét.
- Szaisztok. Min töritek a fejeteket? - Kérdezte mindenféle kerítkezés nélkül. A négy fiú értetlenül nézett rá.
- Üdvözöljük köreinkben, kisasszony - mondta Zacky tiszteletteljesen, mire Rose a szemét forgatta. Úgy tűnik, megint fogadtak valamiben. Más esetben nem beszélnének így.
- Szeva, Rose! Gyere csak! Mi a pálya? - Jött közelebb Brian, arcán a szokásos, huncut mosollyal. A többiek tettetett megrökönyödéssel néztek rá. Elbukta a fogadást, ez bizos.
- Na de uram! Hogy merészel így beszélni a hölggyel?! - Kérdezte Rev, majd megölelték egymást Rose-zal. Olyanok voltak, mint a testvérek, és a lánynak minden nap eszébe jutott, egy csoda, ha van valakinek ilyen testvére....
Perceknek tűnő órákkal később Shadows felvetette, játszaniuk kéne egy kicsit. Beálltak hát a helyükre, és kezdetét vette az örömzenélés.
Rose félve vette kezébe a pengetőt. Nem szerette, ha mások észre vették, hogy valami nincs rendben.
Alig játszottak pár percet, mikor a lány keze őrülten fájni kezdett. Pengetett tovább, de a hangok egyre rosszabbak lettek, a ritmusról nem is beszélve....
Végül a pengető kiesett a kezéből, ő pedig dühösen odébb lökte a lábával. Nemaz apró tárgyra volt mérges, hanemm agára, pontosabban a kezére.
- Minden rendben? - Kérdezte Rev aggódva.
- Nem - vágta rá, de aztán kijavította magát: - Vagyis igen. Csak egy kicsit sokat gitároztam - füllentette, é az arcára mosolyt varázsolt. Ebben profi volt: a legtöbb emberrel el tudta hitetni, hogy minden jó, még akkor is, ha nem így érezte. De erre szükség is volt. Bár a barátai nem így tennének, de a legtöbb ember ha látja rajta a gyengeséget, ott hagyja. Csak ezért játszotta meg időnként magát, mert csak így tudta maga mellett tartani az emberek nagy részét.
Azt is tudta, hogy Rev átlát az álcán. De ez most nem foglalkoztatta. Ebben apillanatban az volt számára a legfontosabb, hogy a barátaival van.
Ahogy az estéből éjjel lett, úgy a kellemes baráti találkozó is inkább nevetésbe, és nevettetésbe torkollott. Rev és Brian minden őrültséget kipróbáltak, ami csak az eszükbe jutott. Szerencsére, elég jó fantáziával rendelkeztek.
Végül, éjél körül, már mindannyian elfáradtak. Lassan összeszedték magukat, és hazafelé indultak.
Ahogy szokták, Rev hazáig kísérte Rose-t.
Amikor megálltak az ajtajuk előtt, a fiú felvetette:
- Eljössz velem holnap az orvoshoz?
- Hát persze. Ugye, nincs semmi baj? - aggodalmaskodott a lány.
- Nincs. Csak a szokásos vizsgálat, hogy megtudjam, mi történik odabent.
- Értem. Remélem, minden jó...
- Az lesz, ha bemész, mielőtt anyud beavatkozik. Már az ablakban van - Jelentette Rev. Gyorsan megölelték egymást, majd mindkettejük hazafelé vette az irányt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése