2014. szeptember 27., szombat

Chapter 4.

A tőle pár centire lévő tábortűz megnyugtató ropogása törte csak meg a csendet. A barátaival körülülték az apró lángokat, és elgondolkodva nézték különleges táncukat. Rose-nak eszébe jutott, az összejöveteleiknek mindig van egy menete, amit észrevétlenül követnek: eleinte viccelődnek, majd Rev és Brian hülyéskedik kicsit - rosszabb esetben feladatokat találnak ki mindenkinek - , kicsit beszélgetnek komoly dolgokról, vagy éppen hallgatnak, majd kezdetét veszi a zenélés, ahogy ilyenkor szokás: akusztikus gitárokkal, mindenféle elektromos dolgot nélkülözvén.

Rose felpillantott, megvárta, amíg a szeme hozzászokik a sötétebb környezethez, majd körbe nézett, és meglepődve látta, hogy Shadow és Matt is ugyanezt teszi.

 - Nem játszunk egy kicsit? - Kérdezte hirtelen az énekes, Matt. 

Ez nem jó ötlet, gondolta Rose, míg a többiek meglepett arcokkal néztek fel a tűztől, kivéve Briant.

Briant, aki mint mindig, most is másra gondolt:

 - Ó, persze, de én nem szeretnék veled játszani. Tudod, válogatós vagyok. Csak lányokkal játszom - vigyorodott el. Matt csak a fejét rázta: 

 - Nem úgy gondoltam. A hangszerekre gondoltam. Zenélhetnénk - egyértelműsítette, mivel tudta, hogy a szólógitárosnak szüksége van erre, különben még egyszer félreérti. 

 - Így kezdi minden pap - morogta Brian, mire felnevettek.

Pillanatok alatt, előszedték a három gitárt, és elhelyezkedtek, ahogy szoktak. Rose Rev és Shadow közé ült, vele szemben pedig Matt volt, Briannel és Zacky-vel az oldalán. Nem kerülte el Rose figyelmét, hogy Shadow és Zacky a kelleténél közelebb ül egymáshoz. Jót mosolygott ezen, de mosolya lehervadt, mikor eszébe jutott, hogy fog pengetni? Nem volt ideje, hogy kitalálja, hiszen már kezdtek is.Eszébe jutott , hogy a húrokat ujjal is pengetheti, így kipróbálta, és működött: a hangok és a belőlük létrejövő dallam pont úgy hangzott, mintha jó kézzel játszotta volna.

Már a sokadik dallamot játszották, mikor érezte, hogy visszatér a csuklójába és a kézfejébe az őrjítő fájdalom. Egyre  nehezebben irnyította az ujjait, végül pedig jónéhány hangot el is rontott. Majd azt vette észre, hogy nem is tudja megmozdítani az ujjait. Nem akart hinni az érzékeinek, amik azt üvöltötték, hagyja ezt abba, nem éri meg.

Érezte, hogy mindenki őt bámulja, miközben megpróbálja mozgásra bírni az élettelennek tűnő ujjait. 

 - Mi a baj? - Kérdzte végül Matt.

Bár csak ne tette volna! - Kívánta Shadow, mikor látta, hogy barátnője arcán végiggördül egy könnycsepp. Szinte fel sem fogta, mi történik, mikor Rose a kezébe nyomta a gitárját, és zokogva elrohant.

 - Valami rosszat mondtam? - Kérdezte Matt.
Shadow nagy levegőt vett.

1 megjegyzés:

  1. Drága beth!
    Ez a rész egy kicsit rövidre sikeredett, de annál jobb lett. :) Tetszett és nem igazán tudnék most neked ehhez a fejezethez tanácsokat adni/kritikát írni azon kívül, hogy néha kicsit bővebben kéne kifejtened magad, hogy jobban értsük a lényeget. Pl a végét szerintem még lehetett volna egy kicsit húzni. Írhattál volna még egy-két mondatot, de ennek ellenére tetszett. :)

    VálaszTörlés